Nem egyszerűen arról van szó, hogy a férfiak először egzisztenciát szeretnének teremteni, hiszen a nőknek mára már ugyanez a vágyuk, és az sem egyértelműen igaz, hogy a férfiaknak a nőknél több időre van szükségük, hogy „kitombolják” magukat és „kalandozzanak” az elköteleződés választása előtt (ugyan miért ne lehetne ez szintén a hölgyek igénye is), hanem a különbség valószínűleg a két nem biológiai és pszichológiai érésének eltérő ütemével magyarázható: a befelé forduló önvizsgálat, a vágy meghitt, tartós kapcsolat és gyermeknevelés után a férfiak esetében később jelentkezik.
Az egyének döntését sok minden befolyásolja, de az anyagi-gazdasági körülmények nagymértékben meghatározzák a gyermekvállalást.  A második világháborút közvetlenül megelőző időszakban, a gazdasági válság után, alacsony volt a születések száma, majd a háborút követően a fejlett országokban nagy mértékben megugrott a született gyermekek száma (ez volt az úgynevezett „baby boom” időszak). A nyolcvanas évektől azonban újból gyors születésszám csökkenés volt tapasztalható, mely a rendszerváltás után Magyarországban is megmutatkozott. Hazánkban erre a nehéz gazdasági helyzet és a bizonytalan jövőkép alapvetően magyarázatul szolgálhat, ám a nyugati országokban ezt kiemelkedő indokként nem fogathatjuk el.
Mára már a tanuló és munkát vállaló nők száma szinte meghaladja a férfiakét, és önmegvalósításuk porondján főszereplőként jelennek meg az ehhez kapcsolódó igények, melyek így háttérbe szoríthatják a gyermekvállalás eshetőségét. Ahhoz, hogy ez a jelenség ne okozzon nehézséget, alkalmazkodnia kellene a társadalmi- gazdasági rendszernek is, mint például Franciaországban, ahol a munka és a magánélet összeegyeztethetőségét nagyon jól megoldották a részmunkaidős állások és a távmunka lehetőségeivel, s így nem meglepő, hogy Európában náluk a legmagasabb a születések aránya. Magyarország egy konzervatív társadalomnak nevezhető a nemi szerepeket illetően, ahol egy férfi elsődleges szerepe a család fenntartása, a nőé pedig az otthon melegének biztosítása. De mindez úgy, hogy a nő közben teljes állásban dolgozik gyakorlatilag megvalósíthatatlan, pedig nálunk még egy fizetésből úgymond „nem lehet” megélni. Így nem meglepő, ha hazánkban esetleges szorongással és félelemmel gondolnak egyes hölgyek a gyermekvállalás életfeladatára.
Másik körülmény, mely megváltoztatja a gyermekvállalás szokásait az az, hogy manapság jóval tovább élünk, mint egy-másfél évszázaddal azelőtt, így sok dologról úgy érezzük, még halaszthatóak, és így a családalapítás előtti, „előkészítői” folyamat is elhúzódik. Sajnos a nők biológiai állapota azonban nem követi ezt a folyamatot.