A család szerkezetét érintő számbeli változás ugyan elenyészőnek hat, ám az új szerepek felvétele (anya, apa, családfenntartó, „csak” háziasszony stb), és a velük járó új feladatok, valamint előbbiek összefüggése egymással, okozhat némi fejfájást minden érintettnek. Lássuk csak mik is azok a főbb nehézségek, amiket hoz, vagy hozhat életünkbe általában a gyermekvállalás?
Az unióból trió lesz: Egy pár életében a gyermek megszületése egy hatalmas lehetőség arra, hogy megerősítse kapcsolatukat, ám ugyanígy a legnagyobb buktatója is lehet annak. Ugyanis az első gyermek születésének életszakasza határozza meg egy család későbbi harmóniáját, stabilitását. Rendkívül összetett és bonyolult folyamatok zajlanak: a szülői szereptanulás, a származási családtól való leválás utolsó epizódja, a teljes családi dinamika átrendeződése, miközben még esetleg meg sem szilárdultak az új viszonyok és szerepek. A hármas a leglabilisabb csoport, mert gyakran szakad kétfelé, párra és kívülállóra. Az pedig rendszeres jelenség, hogy a baba első hónapjaiban az anya érdeklődési köre beszűkül, és a korábbiakhoz képest érzéketlenebbé válik a külvilágra, és ebbe a „külvilágba” az apa is beletartozik. Frissen felfedezett anyaságára és a babára összpontosít, elhúzódik párja erotikus színezetű közeledése elől, és a dédelgetést, kényeztetést, amelyben egykor kedvesét részesítette, most gyermeke számára tartogatja. Mindez a megszokott életvitel teljes felborulása mellett, gyakran kialvatlanság és az önbizalmat próbára tevő, vég nélkül sírni tudó kisbaba mellett zajlik. Az első gyermek születésénél ezért gyakran előfordul, hogy az apa kirekesztettnek, kívülállónak éli meg saját magát, esetleg féltékennyé válik a kisdedre, mely jelenségek párkapcsolati konfliktusokhoz vezetnek. Sajnos a hazai házasságoknak csaknem a fele válással végződik, és a gyermek-elhelyezési perek nagy részét a nők nyerik meg.